Az egyenetlenek simákká legyenek...
(Lukács 3, 5)

Az önfejû ember göröngyös utakon jár. Az Úr utai mindig egyenesek és simák, nem botlunk meg rajtuk. Egyszerû, világos utakon vezeti övéit. Jézus azt mondja: „Ha valaki nappal jár, nem botlik meg." Itt a nappal való járás az Isten akarata szerint való utat jelenti. A tanítványok ugyanis le akarták beszélni Jézust arról, hogy Júdeába menjen, ahol nemrég meg akarták kövezni. Jézus azonban nem engedi, hogy útját emberi szempontok szabják meg. Csak az Atya akaratát veszi figyelembe. Jól tudja, hogy emberek egy pillanattal sem tudják megrövidíteni az Atya által megszabott munkáját. Aki azonban éjszaka jár, aki saját sötét elképzeléseit követi, az megbotlik, „mert nincsen világossága" (Jn 11, 9-10).

A makacs, önfejû ember mindig saját tetszése szerint keresi a kivezetõ utakat s hamarosan fájdalmas akadályokba ütközik. Végül is megbotlik, összeroskad. Aki Isten akarata szerint megy az útján, kerülhet szintén szoros helyzetekbe és hegyek zárhatják el az útját. De ilyenkor szabad kérnünk, hogy „minden hegy hordassék le" és ha valóban Isten útján járunk, egy láthatatlan, erõs kéz el is végzi ezt. Az akadályok ellenére célhoz jutunk s kiderül, hogy azok még javunkra is váltak. Az önfejû ember azonban a legjelentéktelenebb dologban is elbukik. Ha nem elképzelései szerint történik minden, bármely kicsi, nem várt nehézség is azonnal kedvetlenséget, bosszúságot idéz elõ nála. Azt gondolja, hogy mindenkinek õhozzá kell igazodnia. Csúnya veszekedések és heves összetûzések fordulnak elõ. Panaszkodik, hogy mások milyen kibírhatatlanok s nem hajlandó elismerni, hogy elsõsorban õ maga elviselhetetlen. Megbotránkozik másokon és valófában õ botránkoztat meg másokat. Siránkozik, hogy valamiféle balsors üldözi õt és nem engedi, hogy boldog legyen, pedig kizárólag saját makacsságának köszönheti, hogy élete elromlik és tele lesz csalódással. Nem egy esetben okoz súlyos idegbajt az a tény, hogy valakinek a makacs természetét ifjúságában nem fékezték meg s késõbb önmaga sem adta azt halálba töredelmes bûnbánat által. Ahhoz térhet be igazán Jézus, aki összeroskad e bûne alatt és õszintén elhatározza, hogy ezentúl csak felülrõl engedi magát vezettetni. „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" - kérdezte Saul a damaszkuszi úton, jelezve, hogy feladta saját elképzeléseit. Ekkor jutott életében uralomra és elsõ helyre a Jézus iránti szeretet.