És az a férfi vitéz hõs, de bélpoklos volt.
(2 Kir 5, 1)

Milyen szörnyû lehetett annak az embernek, mikor rájött, hogy bélpoklos. A bélpoklosság vagy lepra csakúgy, mint a rákbetegség, még ma sem tartozik a teljes biztonsággal gyógyítható betegségek közé. Akit ez a kór megtámad, leszámolhat az élettel.

Kevés halandónak kedvezett úgy a szerencse, mint Naámánnak. Szíria legnagyobb méltóságára emelkedett és királyi ura elõtt is nagyra becsült volt. Most azonban kitört rajta ez a szörnyû betegség, és sötét árnyak váltották fel az eddigi derûs napokat. És mégis, ez a végzetes baj egyengette az utat Naámán életében az igazi és teljes boldogság felé; kapcsolatba hozta õt az igaz Istennel és megtapasztaltatta vele csodatevõ hatalmát. Naámánnak azonban elõször sejtelme sem volt errõl és halálosan boldogtalannak érezte magát.

Hányszor ismétlõdik ugyanez más emberek életében is! Isten néha sötét utakon vezeti övéit, de azok végül is áldássá lesznek. Naámán történetében szó van egy fiatal izraelita leányról, akit az a szerencsétlenség ért, hogy egy ellenséges betörés alkalmával szír katonák elhurcolták és eladták rabszolgának. Micsoda sötét út; elszakították szüleitõl és hazájától, gyalázatnak dobták oda és minden valószínûség szerint szeretetlenül, durván bántak vele. De még eközben is Isten szeretetének tárgya maradt. Úgy vezette õt Isten, hogy Naámán házába került és eszköz lett e nagy tekintélyû férfi megmentésében. Ugyanis ez a leány mutatta meg neki az utat Elizeus prófétához.

Isten nagyon gyakran szétrombolja a földi boldogságot, hogy annak romjain valami új és magasabb rendû áldást építsen. Milyen gyakran lesz egy betegség vagy valamiféle veszteség, vagy egyéb nyomorúság híd az élõ Isten fele. Akinek van szeme Isten útjainak meglátására, az tudja, hogy azok mindig sötétségen keresztül vezetnek a világosságra, szoros helyekrõl a tágas szabadba. Annak azonban, akinek még nem nyílt meg a szeme ezek meglátására, azt kiáltjuk: ne kételkedj, máris útban van valami nagyszerû és áldott dolog. Aki elõtt Isten kegyelmének a fénye felragyogott, az bõven kárpótolva van minden nehézségért és minden oka megvan, hogy így szóljon: „Az Úr mindent legjobban intézett!"