Csak emberi kísértés esett rajtatok; de hû az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sõt a kísértéssel együtt a menekvést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.
(1 Kor 10, 13)

Emberi kísértés az, ami nem haladja túl az ember erejét. Senki nem mondhatja: „El kellett buknom, a kísértés túl nagy volt; nem tehettem mást, engedtem neki; meghaladta ellenálló képességemet." Isten megadja a kimenetelt a kísértésbõl úgy, hogy kibírjuk. Nehéz próbákat küld, ezekre néha elvetemült embereket is felhasznál, sõt magát a gonoszt is, de a mértéket és a határt Õ szabja meg. Nem engedi, hogy a kísértés a végtelenségig tartson. Nem engedi, hogy megrekedjünk és elvesszünk a kísértésben, mert Õ hû. Õ hívott ki és fogadott el, ezért nem ejt el minket többé. Drága ígéreteket adott nekünk és hû marad szavához. „Ha vízen mégy át, én veled vagyok és ha folyókon, azok el nem borítanak; ha tûzben jársz, nem égsz meg és a láng meg nem perzsel téged." - „Ne félj, mert én veled vagyok!"

Ha a kísértésbõl szomorú bukás lesz, ez kizárólag a mi számlánkat terheli. „Aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék!" Elbizakodottság, önbizalom, magabiztosság, hamis bizonyosság bukásra vezet. Aki tehetetlenségének a tudatában van és egészen a kegyelemre hagyatkozik, Jézusba kapaszkodik és Isten nagy ígéreteire támaszkodik, az nem esik el. Aki a jó napokban hû Jézushoz, azt Õ nem hagyja elveszni a „gonosz" napon (Jel 3, 10). A fiatal hívõk vállaira nem helyez elhordozhatatlan, az érettkorúaknak való terhet. A hit ereje szerint nõ a próba mértéke. A kezdõkkel lassú léptekkel halad, azután nõ a tempó. Gyakran egyik próba a másikat éri, de mindig jön közbe szünet is.

Még soha senki nem állt ki olyan kísértést, mint az Embernek Fia. Negyven nap és negyven éjjel kísértette Õt a Sátán. Emberfeletti volt az és a teljes kimerültségig tartott. De azután megnyílt az ég és angyalok szolgáltak neki. Utoljára jött a legnehezebb próba: a kereszten való szenvedés. Nemcsak a teste gyötrõdött és szenvedett a szomjúságtól, hanem lelke is az Istentõl való elhagyatottság kimondhatatlan fájdalmától. De minden percnyi pontossággal elõ volt készítve, és amikor elvégeztetett a munka, jött a szabadulás pillanata. Isten egy perccel sem hagyja tovább gyermekeit a tüzes kemencében, mint szükséges.