Örüljetek reszketéssel.
(Zsoltár 2, 11)

Sok esetben elhamarkodott az az öröm, amivel az evangéliumot fogadják. Aki nem ismerte fel a bûn nyomorúságát, annak az öröme csak múló mámor. Nem marad meg a kísértések idején, mert csak érzésekre alapozódott. Egy bizonyos pontig bárki eljuthat a megtérés útján, de mivel szeretné megõrizni az emberek megbecsülését és szeretetét, visszariad a lemondásoktól, az engedelmesség útjától. Nem akarja magát egészen kiszolgáltatni az Úrnak. Csak jó napokban akar az Úr tanítványa lenni. Amint azonban gúny és üldöztetés éri, csõdöt mond és elbukik. Kiderül, hogy öröme érzelmi jellegû volt csupán.

A mi természeti érzelmeink változók, fel és alá hullámzanak; hol az eget csapkodja örömünk, hol a szomorúság halálos mélységeibe zuhanunk. Ideig-óráig" mégcsak örvend az ember a világosságnak, ami belehatol a földi sötétségbe, de azután elveszti vonzóerejét és jönnek a csüggesztõ hangulatok. Az ember azt hiszi, hogy lelke mélyéig keresztyén, mert boldognak érzi magát. De az, amit hangulatilag vagy érzelmileg magunkénak tudunk, még nem biztos, hogy a valóságban is az. Az öröm felhõibõl könnyen alázuhan az ember és szégyenkezéssel ébred annak tudatára, hogy túlértékelte önmagát. Péter annyira erõsnek érezte az Úr iránt való szeretetét, hogy készen volt a börtönbe vagy akár a halálba is menni vele. De mennyire csalnak az érzések: néhány óra múlva megtagadta õt. - Egy evangélizáció alkalmával egy leány az Ige hatása alá került. Az Isten szerint való megszomorodás után túláradó öröm fogta el. Szülei és szomszédai nem gyõztek csodálkozni a változáson és bátor bizonyságtételén. Az öröm csodálatos hetei következtek. Azonban késõbb jelentkezett egy kérõ, aki nem volt hívõ ember. Az Úrban való öröm elhalványult és az Úr Igéje ellenére, bensõ engedetlenségbõl „igen"-t mondott a kérõnek. A belsõ elhidegülés és az Istentõl való eltávolodás évei jöttek; azután egyik szenvedés a másikat érte, de a fiatal nõ nem értette meg többé az Urat. Az egykori búzgó odaadás csak érzelmi dolog volt nála.

Nem mindig azok a legnagyszerûbb keresztyének, akiket eláraszt az öröm, mint ahogy nem azok a legrosszabb keresztyének, akik belsõleg még mindig sok szomorúságon, ítéleten mennek keresztül. Amikor csüggeteg vagy, ne ess kétségbe, hanem örülj annak, hogy bûneid ellenére ís, mégis az Úr Jézus tulajdona vagy.