Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában!
(2 Kor 6, 14)

Kétféle iga van, ami nagyon is különbözik egymástól. Az egyik Krisztus igája, amit tanítványai hordanak, a másik pedig az, ami alatt a világ gyermekei járnak. Mindenki viseli a maga igáját. Még a szabadság rajongóinak is, akiknek zászlajára ez van írva: „Szaggassuk le köteleiket és vessük el bilincseiket!" - van igájuk. Sõt, nekik van csak igazán! Mindenki alá van vetve valamilyen parancsoló hatalomnak, akár akarja, akár nem. Minden embert állandó behatások érnek, amik alól nem vonhatja ki magát. Aki nem akar Krisztus igája alatt élni, az a világ és a bûn igáját hordja. Vállalnia kell a világ szerint való életet, nyugtalanságot; követi barátait, a „társaság" igézete alatt áll; engednie kell örömeinek és szenvedélyeinek, és végre kell hajtania a Sátán akaratát. Magával ragadja a világ széles sodra, s mindez kemény igát jelent. Mögötte ott álla sötétség irgalmatlan fejedelme.

Milyen más a Megváltó szelíd igája! Aki ismeri ezt, csak magasztalja. Idegen igával azonban nem fér össze. Krisztus egyedüli parancsoló ura akar lenni övéinek. Közel van a kísértés, hogy egy idõbben a másik igát is húzzuk, fõleg emberekre való tekintettel. Így volt ez a korinthusiaknál is. Ha a pogányak áldoztak, nagy lakomával fejezték be, és ezen részt vett a szûkebb és tágabb család. A keresztyén rokonokat is meghívták. Sokan úgy vélték, nem utasíthatják ezt vissza. „Nem vagyunk szabadok? Miért kötözzön meg a törvény és állítson korlátokat? Hiszen úgysem hiszünk már a bálványokban, nincs közünk a pogány babonákhoz." Ilyen gondolatokkal nyugtatták meg lelkiismeretüket. Az apostol másként lát. Tudja, milyen kísértésekbe jut az ilyen ember. Elõször csak udvariasságból, mások kedvéért teszi, aztán a maga kedvéért is. Olyan befolyás alá kerül így az ember, ami Jézus Lelke ellenére van, amely elragadja õt Jézustól. Az ember nem akar senkit megbotránkoztatni. De ne gondolja senki, hogy egyetlen lelkét is megnyer azáltal, ha hamis módon megy elébe és hidat ver feléje. Elõbb fogsz te átmenni hozzájuk azon a hídon, mint amazok hozzád. Nem szabad feladnunk az álláspontot, amit Isten határozott meg. Minden megalkuvás a gonosztól van. Ha meg is haragusznak ránk, a lelkiismeretükben mégis ott maradhat egy tövis. Végül majd hozzád jönnek, csak várd ki! Csupa veszteség, amit az igázság feladása árán nyerünk, ezért ne építs hidakat a bûn világa felé!