Ettõl fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül és nem jártak többé vele.
(János 6, 66)

Sokan hittek Jézusban, de hitüket nem az Õ beszédére alapozták, amely pedig lélek és élet. Ezért csak felszínes, látszathitük volt. Jézus felismerte ezeket az áltanítványokat és átlátott rajtuk. Nem is akarta maga mellett tartani ezeket, hanem választás elé állította õket. Mi indította követõit, hogy hátat fordítsanak a Megváltónak? Megütköztek a beszédén. Kemény, emészthetetlen beszéd volt ez számukra. Jézus elõször csodálatosan megvendégelte õket, ami tetszett nekik. De most tovább akarja õket vezetni: az adománytól az adományozóhoz, aki nemcsak adja a kenyeret, hanem Õ maga az igazi kenyér.

Sokan várnak áldást az Úrtól, de Õt magát nem kívánják. Nyomorúságukban hozzá jönnek segítségért, kegyelmének jeleit szívesen elfogadják, de nem lépnek bensõséges közösségre vele. A Jézussal való kapcsolatban nemcsak akaratunk és tudatunk részesül, hanem egész lényünk. Természetünket is áthatja az Õ megdicsõült lénye. Sõt, ha alvás közben, vagy eszméletlenségben öntudatunk ki is hagy, a Vele való kapcsolatunk megmarad. Ezt a boldog igazságot nem értették meg az említett tanítványok és megütköztek benne. Még nem ismerték fel azt, hogy nekik kizárólag és egészen az Úrra van szükségük. Jézus ekkor szándékosan idézte elõ a szétválást. Úgy beszélt, hogy azokat, akik nem teljes szívükbõl keresték Õt, visszariasztotta. Õ döntésre hív, el akarja választani a valódit a hamistól. Jézusnál nem a tömeg számít, Õ odaszentelt tanítványokat akar. Amikor egy alkalommal nagy tömeg kísérte, olyan döntõ, kemény szót mondott az Õ követésérõl, hogy azok, akik csak sodródtak, minden kedvüket elvesztették (Lk 14, 25-26).

Jézus elküldi magától azokat, akik nem szívbõl ragaszkodnak hozzá. Ezzel tiszta helyzetet teremt. Akit most elutasít, talán késõbb igazán jön majd. Senkít ne akarjunk minden eszközzel Jézushoz kapcsolni. Akit Jézus és az evangélium nagyszerûsége nem ragad meg, inkább menjen. Talán késõbb szükségét érzi majd, hogy megkeresse Õt. Jobb az elszakadás, mint a felemás helyzet és félszívvel történõ állásfoglalás. Jézus nem tartóztatta azokat, akik elmentek és nem volt megbántva, amiért cserbenhagyták. Sajnálja õket, mert tudja, hogy nélküle sötét éjszakába jutnak. De az Úr csak teljes értékû tanítványokat akar, akiket szilárd hit kapcsol össze vele.