Teremjetek megtéréshez illõ gyümölcsöket!
(Máté 3, 8)

A megtérést, gondolkozásunk megváltozását tetteknek kell bizonyítani. A bûnbánat az elsõ, de a szomorkodás maga mit sem ér. Döntõ lépéseknek kell következni utána. „Mit cselekedjünk?" - kérdezték Keresztelõ Jánostól a bûnbánók. Semmi rendkívülit nem kívánt tõlük. Nem igényelte, hogy ugyanazt az életmódot kövessék, amit õ folytatott. Nem kívánta, hogy kijöjjenek régi környezetükbõl a magányosságba. Természetes dolgokat várt tõlük. A vámszedõknek nem azt mondta, hogy hagyják ott a munkájukat, de lelkükbe véste, hogyha becstelenek, beszennyezik lelkiismeretüket. A katonákhoz is hasonlóképpen szólt. Mindenkit irgalmasságra buzdított a szenvedõk iránt. A legkézenfekvõbb dolgot könnyen figyelmen kívül hagyjuk.

Ha valaki lelkileg felébred, azt gondolja, hogy most valami rendkívülinek kell történnie! Ó, nem! Maradj ott, ahová Isten állított, de ügyelj, hogy jobban töltsd be szolgálatodat, mint eddig! Légy hû a kevesen, légy lelkiismeretes a rádbízottakban. Ez bizonyítja majd, hogy valódi a megtérésed. A megtérés elsõ gyümölcseit is Isten munkálja (Csel 11, 18). A megtérõ ember komolyan veszi, hogy mássá legyen. Kornélius százados is azon fáradozott, hogy jót tegyen, még mielõtt megtalálta a Megváltót és Isten kedvét találta benne. „Aki Õt féli és igazságot cselekszik, az kedves õelõtte." Az ilyen embert felhasználhatja, tovább vezetheti és kijelentheti neki Fíát, Jézus Krisztust. A Jézusban való hitbõl fakad a Lélek gyümölcse. Ez az élet „gyökeret ver alul és gyümölcsöt terem felül". Nem te hozod tehát a gyümölcsöt, hanem az Úr. De gyümölcsnek kell lenni, e nélkül nincs bejutás a dicsõségbe. A menny kapujára kívül ez van felírva: „Jézus befogadja a bûnösöket." Jöhetsz, ahogy vagy, ha más akarsz lenni, mint ami vagy! A kapun belül viszont ez áll: „Többé ne vétkezzél!"

Járj világosságban, teremj jó gyümölcsöt. A nagy ítéletkor csak két osztály lesz: a polyvához hasonlók, és olyanok, akik gyümölcsöt mutatnak fel. A polyva a tûzben elég, a termés a mennyei csûrökbe kerül. Csak üres hüvely a te kegyességed? Látszat erõ nélkül? Isten szórólapátja pontosan szétválasztja a polyvát a búzától. Õ õrizzen meg a látszatélettõl! Legyen megtérésünktõl fogva cselekvõ, élõ a hitünk, mely szüntelenül jó gyümölcsöket terem. Akkkor majd mi is „örömmel jövünk elõ, kévéinket emelve".