" Heródes...  megöletett  Betlehemben  és annak egész környékén

     minden  kétesztendős és ennél  fiatalabb  fiúgyermeket."

     Máté 2,16.

   Nem első és nem is utolsó kísérlet arra, hogy az ember semmivé  tegye Isten terveit, amelyek veszélyeztetik a hatalmaskodó emberek elképzeléseit.   A megoldás egyszerűnek  látszik: meg kell ölni, félre kell állítani mindenkit, aki az  Úr dicsőségét magának rabolni akaró embernek utjában áll.   Szörnyű az, ami ami ebből  következik !   Gyűlölet, átok, halál, pusztulás mind testileg, mind a lelkekben.  De ebbe, még mindig a Krisztussal  szemben állók buktak bele.  Mekkora erőfeszítéseket tettek erre a 20. század hatalmasai !  Hány népet nyomorítottak meg, hány családot romboltak szét, hány áldozatot követelt az a képtelen törekvés, hogy Krisztust, az Ő szeretetre intő tanítását kiirtsák legalább a szívekből, s ha nem megy, elpusztítani mindenkit, aki Őt szolgálja.  Mind az erre törekvők, mind a nagyszerű elméleteik eltüntek a sűlyesztőben,  Krisztus pedig diadalmasan emelkedett ki a romok közül, és élet csak ott fakadt újra, ahol az Ő igazsága, a szeretet, az egymásnak szolgáló munka, a közös erőfeszítés vette át az irányítást.  Krisztus mindig újra betör az életünkbe.  S ha szemben állunk vele, okozhatunk ezernyi átkot,  de nem Őt, csak magunkat és környezetünket tehetjük tönkre.

   Jó Istenünk, ne engedd, hogy mi vagy gyermekeink ismét áldozatává váljunk a Heródes nagyhatalmú utódainak !  Ne engedd, hog az önzés, az irigység, a gyűlölet úrrá legyen felettünk !  Szabadítsd meg a benned bízókat ellenségeid zsarnokságától !   De mindenekfelett arra kérünk, ne engedd, hogy mi magunk legyünk eszközei az ellened vívott, mindig megismétlődő harcnak !   Nehogy hitetlenségünkkel, önzésünkkel, irigységünkkel, haragunkkal előbb a saját szívünkben, majd gyermekeink, barátaink, a hozzánk közel vagy alattunk álló emberek hitéből irtsuk ki a Te szeretetedet, rontsuk meg örömeiket, raboljuk el ajándékaidat.   Szörnyű utólag rájönni, hogy mi magunk váltunk apró Heródesekké.   Bocsáss meg és könyörülj nyomorult  szolgáidon ! Ámen.

  (Varga László: Isten asztaláról)