Az Úr Jézus, aki úgy ismeri a jövőt, mint mi a jelent, már előre jelezte, Jeruzsálem pusztulását, melyben nem marad kő kövön! Márk evangéliumában olvashatunk arról a jövőbeni borzalmas eseményről, mely felől akkor szólt tanítványainak, mikor kijött a templomból. Így olvassuk Jézus előre jelzését, Márk evangéliumának 13-ik fejezetében, az első két versben: „Mikor pedig a templomból kiment, mondta neki egy a tanítványai közül: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek! Jézus pedig felelve mondta néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, amely le nem romboltatik. Mikor pedig az olajfák hegyén ült, a templom átellenében, meg kérdezték őt, Péter Jakab János és András. Mond meg nekünk, mikor történnek meg ezek” Az Úr Jézus, mindent látó szemeivel, már előre látta, azt a bekövetkező borzalmas eseményt, mely Izráel fővárosára, Jeruzsálemre várt! Amikor Krisztus után 70-ben, Titusz Római hadvezér vezénylete alatt, a Római légiós csapatok a fődig rombolták le, Jeruzsálemet, díszes templomával együtt! A romhalmazból csak a siratófal maradt meg. Ám ha a templom, épségben maradt volna, akkor a megmaradt zsidóság, továbbra is, folytatta volna a véres áldozatok bemutatását Istennek a templom oltárán. De akkor, az igazi, az egyszeri áldozat, melyet az Úr Jézus mutatott be, a város falán kívül, a Golgotai oltáron, teljesen háttérbe szorult volna! Mivel a nép papjai, vezetői, írástudói, lelki vakságuk folytán, nem ismerték el, és nem fogadták el, Jézus Krisztusnak a bűnösökért bemutatott, egyszeri és tökéletes kereszt áldozatát! Melyet az igazságos Isten, tökéletesnek tartott és elfogadott! Ezt az áldozatot, ők nem tudták elfogadni, ezért tovább is folyt a templomban a véres áldozatok bemutatása Istennek, egészen a templom lerombolásáig. És mivel a zsidóknak többé nem volt templomuk, és az Istennek való áldozat bemutatása, lehetetlenné vált, ez mérhetetlen fájdalmat okozott, a vallásos zsidóságnak. A templom elvesztése után, a vallásos népnek nem maradt más, csak a siratófal, ahol a nép elsírhatta Istennek, fájdalmát és panaszát. Csak a mindent látó Isten látta és látja, mennyi könny, mennyi bánat és fájdalmas imádság ostromolja Istent, dicsőséges trónusán, a megmaradt siratófal előtt, immár közel kétezer éve! Magam még egyszer sem jártam a szentföldön. Csak képeken láttam a siratófalat, és a Golgota halmát. De annyit tudok, hogy mind a két zarándokhely, a jelenlegi városon belül van. Fizikálisan, nincs is messze egymástól. De lelki vonatkozásban: mégis mérhetetlen a távolság, a siratófal és a Golgota között! Hiszen a vallásos zsidó nép, még ma is, úgy várja vissza Jézust, mint az ő Királyát, aki majd síkraszáll népéért! És a szétszórtságból, újra egyesíti azt. Mivel pedig lelki szemükön, még most is ott van a Mózesi lepel, ezért semmiképpen nem tudják elfogadni Jézus Krisztusnak, minden emberért bemutatott keresztáldozatát, melyet bűntörlő drága vére és élete feláldozásával mutatott be, a Golgotán! Ma már mind a két szent helyet, zarándokok százezrei keresik fel, és bár létezik újra Izráel állama, mégis, a zsidóság nagy része, még mindig szétszórtságban él, a nemzetek között. És vannak olyan, régi törvényekhez ragaszkodó zsidó emberek, akik távoli országokból, zarándokolnak Jeruzsálembe, a siratófalhoz, hogy imádságban, kiöntsék Isten előtt, szívük bánatát, fájdalmát, elpusztult templomuk miatt! Pedig ha megszűnne, lelki vakságuk, akkor egyszerre meg értenék, hogy nem messze a siratófaltól, a Golgota halmán, az Úr Jézus, értük is bemutatta, az egyszeri tökéletes áldozatot, minden bűnükért, ha ők azt, őszintén megbánták! És amióta ez az egyszeri tökéletes áldozat bemutatása végbe ment a Golgotán, nincs szüksége, sem zsidóknak, sem keresztyéneknek, hogy ide – oda, zarándokoljanak. Aki pedig, hit által elfogadja, ezt a minden bűnösért bemutatott, egyszeri tökéletes áldozatot, az kegyelemből, ingyen részesülhet, Isten legnagyobb ajándékában, az örök életben! És mivel az üdvösség, ajándék, ezért azt, sem kiérdemelni, sem megfizetni, soha nem lehet! Aki így akar hozzájutni, soha nem kaphatja meg. Mivel pedig semmink sincs, lehetetlen, hogy üdvösségünkért, bármit is tegyünk. Egyet tehetünk: kinyújthatjuk Isten felé, hitünk kolduskezét, hogy Isten bele tehesse, ajándékát, üdvösségünket! Hála, mennyei Atyánknak, vannak már messiáshívő zsidó testvéreink, akik együtt vallják velünk, az apostol szavait: „Nincs zsidó sem görög, sem szolga sem szabad, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztusban! Tehát Krisztus gyülekezetében, eltűnnek a felekezetek, és ehhez a hívő gyülekezethez tartoznak, a Messiáshívő zsidó testvéreink is. És így, együtt várjuk, Megváltó Urunk második eljövetelét! A királyok Királyát, aki a saját életénél is jobban szeretett minket, bűnösöket! És akik hisznek Benne, akik nem csak szavukkal, de életükkel is bizonyítják, hogy Jézus Krisztushoz tartoznak, és ők, a Szentlélek vezetésével, úgy vonulnak végig, ezen a múló földi vándorúton, mint akik nem csak hiszik, hanem tudják is, hogy létezik az a dicsőséges láthatatlan ország, melyet Jézus Krisztus készít, az Őt szeretőknek. Hála legyen Istennek, hogy még tart a kegyelem drága ideje, és még van lehetőség, minden bűnbánó ember számára, hogy hit által, elnyerhesse, a mennyei állampolgárságot! Abban a dicsőséges honban, melynek szépségét és ragyogását, ma még fel sem tudjuk fogni. Hála Megváltó Urunknak, most még hangzik, drága hívó szava mindenütt, ahol igéjét, tisztán, hamisítatlanul hirdetik. Bárcsak minél többen, meg is hallanák azt, lelkük üdvére.

Írta: Pecznyík Pál 2013-ban.