Fény és sötétség országai felé nyíló, két kapu: Máté. 7, 13-14.
Lakott földünkön, sok millió kapu létezik. Lakóépületeken, középületeken, templomokon. Ezeken a kapukon keresztül, közlekedünk. Sok kapu fölött, felírás is látható. Azonban, létezik két láthatatlan kapu is, mely ebből a látható világból nyílik a láthatatlan világba! Ennek a két kapunak is van felirata. Az egyiken ez olvasható: Út az örök dicsőségbe: a másikon: út az örök kárhozatba: Nos, ennek a két kapunak egyikéhez, minden ember elérkezik, halála pillanatában! De mivel ez a két kapu nem látható, ezért a legtöbb ember, nem is tud róla? Aki pedig tud róla, vagy komolyan veszi, vagy nem. Pedig erre a két láthatatlan kapuról, érthető világos tudósítás van a Bibliában! Erről, Jézus Krisztus tesz bizonyságot, Máté Evangéliumának 7-ik fejezetében, a 13-14-ik versben: ,,Mert tágas az a kapu és széles az-az út, mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az-az út, mely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt" Ebben a két Bibliai versben, Jézus két kaput említ meg, egyik a kárhozat kapuja, másik az üdvösséggé. Ez a két láthatatlan kapu, a látható világba van elhelyezve. És ebből a látható világból, ennek a két kapunak egyikén lép ki minden ember, halála pillanatában, a láthatatlan örökkévaló világba! Melyben már csak két ország létezik: a fény és a sötétség országa. Mérhetetlen nagy felelősség hárul tehát, minden emberre, mivel önmaga dönti el, hogy a két kapu közül, melyiken lép ki, hallhatatlan lelke, az örökkévalóságba! Nem mindegy, hogy a fénynek vagy a sötétségnek országában kötünk-e ki? Ha valaki helytelenül dönt, többé már nem fordulhat vissza a földi életbe, hogy a másik kaput válassza! Bizonyosra veszem, ha ez a két kapu, szemmel látható volna, akkor a legtöbb ember, a fény országnak kapujához igyekezne. Mert borzalmas, még csak rágondolni is, mit jelent, Sötétségben élni örökké! Ahonnan ki van zárva Isten! A szeretet, az öröm, a béke a boldogság. Az Úr Jézus szavai szerint: ,,ott lesz sírás és fogcsikorgatás" Nos, ez a szenvedés és kín vár azokra, akik a kárhozat kapuján lépnek ki, az örökkévalóságba! Nagyon szomorú valóság viszont az, hogy az örökfény kapujánál egyáltalán nincs tolongás. Vajon miért? Bizonyára azért, mivel a legtöbb ember, nem hisz az örökkévalóságban! Nem hisz, a feltámadásban! Ezért mérhetetlenül nagyot csalódnak azok, akik azt hiszik, vagy azt szajkózzák, hogy a halállal véget ér az élet, lezárul minden. Pedig az örök élet, már ebben a rövid földi életben kezdődik. Hiszen a lelkünk hallhatatlan! Ezért örökkévaló! Számára a halál, csak küszöb, melyen átlép az örökkévalóságba, a láthatóból, a láthatatlanba, az időből pedig, az időtlenségbe! A halálban csak annyi történik, hogy lelkünk leveti múló test-ruháját, mely itt marad és elporlad, lelkünk pedig tovább vonul, a számára elkészített helyre, ahol a feltámadásban, felölti az újat, a soha el nem évülő testet! És abban él majd örökké, abban az országban, melyen át, belépett a halál-kapun. Szomorú azonban, hogy az emberek, egy nagyon fontos dolgot, figyelmen kívül hagynak! Ugyanis, halál után, már nem lehet átlépni egyik országból a másikba, mivel a két ország között mérhetetlen nagy a távolság. És nincs összekötő híd sem. A Sátán pedig azzal vezeti félre a legtöbb embert, hogy ájtatosságával, vallásosságával, becsületes életével, jócselekedeteivel, ki érdemelheti az üdvösséget! De mivel az üdvösség, Isten kegyelmi ajándéka! Éppen ezért, megfizethetetlen! Ha azt, kilehetne érdemelni, többé már nem volna ajándék! Igaz, hogy az üdvösség, Isten ajándéka számunkra. De Isten számára, mérhetetlen nagy áldozat! Mert bűnből való szabadulásunk, szeretett Fiának, Jézus Krisztusnak drága vérébe és életébe került! Ezért mind azok, akik Jézus Krisztus keresztáldozatát és bűnbocsánatát, hittel elfogadják, és az Úr Jézust, szívükbe fogadják, azok újjászülettek és már itt, már most, részesei, az üdvösségnek, örök életnek! Akik pedig nem hiszik el, hogy a Golgotai keresztáldozat, értük is végbe ment, és büszkén, kevélyen, visszautasítják azt, ezzel saját magukat ítélik kárhozatra! Helytelen döntésük miatt pedig, nem okolhatják Istent, hanem csak önmagukat. Hála az Úrnak, aki még ma is örömmel hívja és várja, a Hozzá érkezőket! De megsiratja, a Vele szembe fordulókat, akik nem vágyódnak az Atyai szeretetre. És a magukat jónak tartók felől, az átkozottak felől Jézus, nagyon keményen szólt, Máté. 25, 41-ik versében: ,,Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készítetett" Eszerint tehát, egyetlen embernek sem kellene elkárhoznia. Mégis: a legtöbb ember elkárhozik, még pedig a saját hibájából. Isten, mindenkinek lehetőséget adott arra, hogy felkészülhessen az örök életre! És a halál küszöbön átlépve, válassza a fény-honát, az üdvösséget! Aki viszont nem dönt komolyan, vagy nem gondol, hallhatatlan lelkére, önmaga felett mond ítéletet, és senkit nem okolhat ezért. Ne feledjük el, két kapun át, léphetünk ki, ebből a látható világból, de csak az egyik nyílik a fény-honába!
Írta: Pecznyík Pál 2012-ben.