Bennünk pedig Krisztus értelme van.
(1 Kor 2, 16)

A hívõ emberben a Szentlélek által Krisztus gondolkodása, értelme van. Ez azt jelenti, hogy úgy gondolkodunk, mint Õ. Tagjaiban az Úr maga gondolkodik, bennük érez és bennük öltenek testet a vágyai. „De ki értette meg az Úr értelmét?" Természete által senki. A Szentlélek vezet be minket az Úr gondolataiba, mert azok egészen mások, ellenkeznek a szív természetes gondolkodásával (Ézs 55, 8).

Krisztus gondolkodását különösen a boldogmondásokból ismerjük meg. Jézus a szegényeket mondja boldogoknak, a világ pedig a gazdagokat. A Megváltó a szenvedõket, a világ a nevetõket és dúskálókat részesíti elõnyben. Jézus dicséri a szelídeket, akik mindent türelmesen elhordoznak, a világ ítélete szerint azok az irigylésreméltók, akik tolakodnak és durva erõszakkal célhoz érnek. A Megváltó jaj-t mond azok felé, akik beteltek, akik a pénzre és hatalomra építenek. Mindent a feje tetejére állít a világ: neki az a nagy, ami Isten országában semmit sem ér. Isten országában az a legnagyobb, aki mindenkinek szolgája. Ott egészen más törvények és alapelvek érvényesülnek.

A lelki megítélés alapvetõen más, mint a világi. A Jézustól távol élõ emberek gondolatai ferdék, tévelygõk. Nem számolnak az élõ Istennel, csak a természetes tényezõkkel. Nem ismerik az ember alapvetõ romlottságát, ezért nem számolnak vele. Megmaradnak a külsõségnél, nem néznek a mélyre, ferde a megítélésük. „Az embert csak a rossz körülmények és állapotok teszik rosszá. Teremtsetek jobb körülményeket, akkor jobb embereket kaptok" - ez a téves kijelentés széltében-hosszában ismert. Az emberek okosnak tartják ezt a gondolkodást, Isten elõtt azonban üres és hiábavaló. Isten gondolatai a világ bölcsei szemében merõ bolondság.

Csak az újjászületés által fordul meg gondolkodásunk, értékelõdnek át fogalmaink. A meg nem világosodott ember akadálynak látja azt, amit a lelki ember olyannak tart, ami elõbbre visz. Akiben Krisztus értelme, gondolkodásmódja él, az talál rá az igazira, az Isten Igéjében találja meg az isteni mértéket. Ezért csak az ilyen ember mutathat kivezetõ utat minden nyomorúságból: Istenhez és az Õ Fiához, az Úr Jézus Krisztushoz való megtérést, akiben egyedül van szabadulás.