Ha ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened, ... békülj meg elõbb testvéreddel.
(Máté 5, 23-24)

„Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!" Isten ezzel a szavával minden istentiszteleti ténykedésünket érvénytelennek jelenti ki, ha a felebarátunk iránti szeretet, irgalmasság és békülékenység hiányzik belõlünk. Sõt, akkor minden kegyességünk egyenesen utálatos az Õ szemében (Ézs 1, 12-17). Nem szereti a templomba vagy hívõ összejövetelekre való járásunkat és imádkozásunkat, ha a szeretet királyi parancsát megsértjük, ha elbizakodottak vagyunk és nem kérünk bocsánatot igazságtalanságunkért vagy bántó beszédünkért. Ha más sért meg minket, azt nem felejtjük el, de ha mi vétkezünk a szeretet ellen, azt nem vesszük észre. Nagyon könnyen elfelejtjük.

Ha bármilyen szeretetlenséged eszedbe jut, azt bizonyosan Isten Szentlelke mutatta meg neked. Ne késlekedj rendbehozni a dolgot! Ez mindennél fontosabb. Ha úrvacsorához készülsz, elõtte siess és kérj bocsánatot. Mielõtt imádkozol, menj el, kérj bocsánatot. Különben Isten nem áldhat meg és a menny zárva marad feletted. A halogatás veszélyes. Ki tudja, élsz-e még holnap, vagy él-e még az ellenséged? Isten ma érintette meg szívedet és lelkiismeretedet, holnap talán már nem így érzel, gõg és dac kerekedik felül benned, nem tudsz megalázkodni. Szíved még jobban be lesz zárva, mint eddig.

Milyen elbizakodott is a szív! Milyen nehezen tudjuk kimondani: „Bocsáss meg, hibáztam!", vagy „Bocsáss meg, ha megbántottalak!", vagy „Bocsássunk meg egymásnak és legyünk megint jó barátok!" A meg-nem tört szív nem engedi, hogy nyíltan bevallja valaki a saját bûnét; fél, hogy akkor a másik ember fölébe kerekedik. Félre minden ilyen fontolgatással! Tedd, amit Isten kíván, bízd tetted következményeit Õrá! Felfelé nyitva az út. Isten meghallgatja imádságodat, felüdít Igéjével, megáldja úrvacsoravételedet, és az ítélet napján egy ellenség sem áll ki ellened, hogy kárhoztató ítéletet kérjen rád.