... Mindazok tehát, akik tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk.
(Fil 3, 15)

A folyón átkelõ hajósnak az erõs sodrás miatt a kikötõhelynél sokkal feljebb kell irányítania hajóját. Nekünk is így kell kitûznünk a célt. A világ és a Sátán ellenállása, meg a saját gyengeségünk egyébként is mindig visszasodornak.

Értelmezzük helyesen a keresztyén tökéletességet. Ez nem bûntelenség, mint némelyek gondolják. A Bibliában a tökéletesség azt jelenti, hogy valami teljes, egész, szemben a féllel, a rész szerint valóval. A Biblia a belsõ magatartás és a megismerés tökéletességérõl beszél. Aki nemcsak lelki életet kapott, hanem Lélek szerint jár is, tehát gyõzedelmes életet él, az tökéletes az õ életútjában. A korinthusiak az ajándékba kapott új életüket még nem voltak képesek minden ponton érvényre juttatni, ezért nevezi õket az apostol „testieknek" (1 Kor 3; Gal 5, 25). Még nem engedték, hogy hétköznapi életükben valóban minden vonalon a Szentlélek uralja õket; óemberük még erõsen érvényesült. Ezért tökéletlenek voltak. De a tökéletesekben is van még bûn. „Bennem, azaz a testemben nem lakik semmi jó" - ez életünk végéig így van. De mégha meg is mozdul a testi vágy a szívben, többé nem szabad uralomra jutnia. A test cselekedeteit a Lélek szerint járó hívõ ember szakadatlanul öldökli a Lélek által.

Bûnösnek lenni és bûnt cselekedni nagy különbség. A bûnre észrevehetõen megmarad bennünk a hajlam, de a Lélek ereje által az ember nem adja oda többé az akaratát. Így a bûn csábító ereje gyengül, elveszti táptalaját. Mégse mondja senki: bennem már meghalt minden bûnös hajlam a tisztátalanságra, fösvénységre, sértõdékenységre, irigységre. A látszólag elhalt növénybõl új hajtások nõhetnek ki. A Biblia azonban nem emeli túl magasra a mértéket, elég, ha a világosságban járunk. Aki úgy gondolkozik, mint Pál (Fil 3, 7-14), az tökéletes; teljesen átadva magát az Úr Jézusnak, múltjától elszakadva szabad a bûntõl, ha nem is bûntelen. Ugyanúgy, mint az életmódban, az ismeretben is van kezdeti állapot és van tökéletességi fok. Különbség van az alapvetõ tanítások -ide tartozik mindenekelõtt a kereszt üzenete, a keresztrõl való beszéd - és azon tanítások között, amit csak a belsõleg érettek tudnak felfogni és megemészteni. „Bölcsességet az érettek között hirdetünk" - mondja Pál (1 Kor 2; 6).