Ti magatok is mint élõ kövek, épüljetek lelki házzá, legyetek szent papsággá, áldozzatok lelki áldozatokkal.
(1 Péter 2, 5)

Isten népe egészében véve királyi papság. Az újszövetségben nincs már külön papi rend. Isten minden gyermekének papi jellege van és papi szolgálatra van elhívva. Egyben valami királyi és nemes vonás van bennük, mert a legnagyobb király szolgálatában állnak. Akkor is, ha munkaköpenyben gép mellett, vagy dagadt kezekkel a mosókonyhában és bárhol dolgoznak - mégis királyi lelkületük van. Papi áldozatuk már nem véres élõ áldozat, hanem lelki jellegû, a Szentlélektõl munkált. Testüket teszik Isten oltárára, tagjaikat szánják oda az Õ szolgálatára és dicsõségére. A magasztalás és szeretetszolgálat áldozatával szolgálnak. Papként közbenjárnak másokért. Az Úr Jézus által, aki munkálkodik bennük, végzik Istennek tetszõen szolgálatukat. Ha a lélek megszentelésében ilyen papokká lettünk, akkor lelki áldozatokkal áldozzunk! Egész életünket az áldozat gondolata hassa át. Mindenekelõtt saját testünket vigyük oda élõ és szent áldozatul (Róma 12, 1). Isten azt akarja, hogy tagjainkat maradéktalanul rendelkezésére bocsássuk, mert munkáját ma emberek és nem angyalok által végzi a földön. Szüksége van emberekre, akik szájukat, szemüket, fülüket, kezüket és lábukat neki szentelik és mintegy az oltárra helyezik.

„Szentség az Úrnak" - ez volt felírva egy aranytáblácskára, amit az ószövetségi fõpap a homlokán viselt. Egykor visszaéltünk tagjainkkal a bûn szolgálatában és az igazságtalanság szolgáivá tettük azokat. Sokféleképpen beszennyeztük, de legjobb esetben is saját céljaink és érdekeink szolgálatába állítottuk õket. Most adjuk oda Istennek az igazság fegyvereiül (Róma 6, 13)! Krisztus által vigyünk Istennek állandó hálaáldozatot (Zsid 13, 15). Ez a papi foglalatosság. Imádva, dicsérve adjuk át szívünket Istennek. Ha könyörgünk valamiért, akkor várunk valamit Istentõl, ha imádjuk Õt, akkor felajánlunk neki valamit. A hála jó illatú áldozat. Istent már puszta létezésükkel is dicsõítik mûvei ebben a sokszólamú háladalban, de legyen az ember a kórusvezetõ és tiszta, érthetõ hangot adjon meg. A természetet mint pap ápolja, és ne önzõ, kapzsi módon uralja. - Az Istennek szentelt papi ember a hála és a magasztalás megtestesülése. Minden, amit tesz, mégha eszik vagy iszik is, Isten dicsõségére történjék. Így lesz „istentiszteletté" életének minden mozzanata.