Ország, ahol a váltságdíj nem pénz, hanem bűntörlő vér: I. Péter. 1, 17-19.
Bizonyságtételem alapjául, Péter első leveléből, az első fejezet 17-19-ig terjedő verseket választottam. Így hangzik az Ige: „Félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét: Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből: Hanem drága véren, hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Krisztusén” Igen, helyesen hangzik a címben felvetett ország nem más, mint Isten dicsőséges örök országa! Péter apostol, a Szentlélek ihletése által írhatta, hogy mi emberek valamennyien, hiábavaló életet örököltünk atyáinktól, még korábban: ős szüleinktől. Világi értelemben a földi élet, szépnek, értelmesnek, és jónak tűnik, van értelme. És öröklődik egyik nemzedékről a másik nemzedékre. Így a földi érték és vagyon is, apáról, fiúra száll. Azonban bármilyen szépnek és jónak is tűnik, ez a rövid földi élet nekünk, embereknek, Isten szemében mégis, hiábavaló életnek bizonyult. Ugye nem nehéz kitalálnunk, hogy mi miatt? Ugyanis a bűn, sötét vonalat vont, a bűnt gyűlölő Isten és a bűnt kedvelő ember között! Bűnbeesése miatt az emberiség, halálos veszedelembe jutott! De mivel miden ember szívében ott rejtőzik, az élő Isten utáni vágynak parányi szikrája, ezért, minden embernek Isten-hiánya van! Ha tudja, ha nem! És ez a szikra, minden emberben, előbb vagy utóbb, kipattan! De még jó, ha nem a halála után! Mert akkor már erre, többé nem lesz lehetősége! Ugyanis a kárhozatban, Isten nem lesz jelen soha! A bűnbeesett ember, azt hitte, hogy Isten nélkül is tud élni, és mivel Ő láthatatlan, legtöbbször, nem is törődik vele. Ám ott van szíve mélyén, az Isten utáni vágy szikrája, és az felébreszti benne, az Isten utáni vágyat. És az ember, hogyan tett eleget ennek a vágynak? Hát úgy, hogy bálványszobrokat kezdett készíteni magának fából és kőből. Így akarja csillapítani, Isten utáni vágyát. A Biblia könyveiben sokat olvashatunk erről a szomorú bálványkultuszról. Mely még napjainkban is virágzik szerte a földön. És ez a szomorú jelenség, lassan a Keresztyénség köreibe is beszivárog. Sokan döbbennek rá, hogy ez a földi élet, nem ér véget, a testi halállal. Mivel minden embernek hallhatatlan lelke van! Ezért sokan vágyódnak a halál utáni örök életre. De azt: a maguk módján, a maguk erejével, ügyességével, áldozatával szeretnék elérni. Jótékonykodnak, adakoznak, zarándokolnak, ám ez: az örök élet eléréséhez csak nullának számít. Önerőből, egyetlen ember sem juthat üdvösségre! Világi viszonylatban, más sok ember szabadulhatott ki, halálos veszedelemből, igen magas váltságdíj ellenében. Isten országában azonban, másféle törvények vannak! Ott a váltságdíj, nem ezüst, sem arany, hanem csak az Úr Jézus drága bűntörlő vére! Így, atyáinktól örökölt hiábavaló életünkből, csak ez a drága bűntörlő vér válthat ki minket! Bárcsak rádöbbennénk, hogy amíg mi, vígan lubickolunk kedvenc bűneink langyos hullámaiban, addig: a mi drága Megváltónk bűntörlő vérével, váltságdíjat fizet értünk a Golgotán! Élvezetes, könnyű a bűn elkövetése, de mérhetetlenül nagy, a miatta való büntetés! Jó volna, ha ilyenkor eszünkbe jutna, Megváltó Urunk, bűnünk miatti kínszenvedése, kereszthalála! Nem lehet eléggé hangsúlyozni: Isten dicsőséges örök országába, csak azok léphetnek be, akiknek útlevelén ott piroslik, Jézus bűntörlő vérének pecsétje! Hála, hogy ezért a mennyei útlevélért, nem kell fizetni egy fillért sem. Miként világi útlevelek viszonyában. Azonban a mennyei útlevél elnyeréséhez, nekünk le kell szállnunk a kevélység a gőg a büszkeség magas lováról, és magunkat megalázva Isten előtt, bűnbánattal megvallanunk, elkövetett bűneinket, és hit által, kinyújtanunk üres kolduskezünket, Isten felé, hogy elfogadjuk tőle, a felénk nyújtott ingyen való kegyelmet és bűnbocsánatot. Szomorú tény azonban, hogy a semmi nélkül való ember, mégis, mindenért fizetni szeretne, még az üdvösségéért is! Jó volna végre beismernünk, Isten előtt: szegény, koldusvoltunkat. Mert lelki vonatkozásban is, koldusok vagyunk. Nem csak testi vonatkozásban. Hiszen mindenünk, Isten kegyelmi ajándéka. De a Sátánra hallgatva, mindenünket eljátszottuk, elvesztettünk! A szentséget, a testi, lelki tisztaságot, és a legdrágábbat, az Istennel való meghitt, gyermeki kapcsolatot. Nos, ezért vagyunk semmi nélkül való koldusok. Hála legyen mennyei Atyánknak, hogy erről a tengermélypontról, még ma is kész felhozni, minden bűnbánó embert, Fiának Jézus Krisztusnak váltság áldozata által, a bűn halálából az örök életre! Hála, hogy üdvösségünk ingyen való, de ne feledjük el, hogy Istennek ez, mérhetetlen nagy áldozatába került! Szent Fiának drága vérébe és életébe! Aki ezt az ingyen való kegyelmet, nem fogadja el, vagy kevélyen visszautasítja, ne csodálkozzon majd, ha az ítélet nagy napján, nem az üdvözülők, hanem az elkárhozók táborában találja magát. Az ingyen való kegyelem, minden emberre érvényes, de csak is, az Úr Jézus Krisztus, váltságának elfogadása által! Bárcsak minél többen fogadnák el, örökkévaló lelkük javára, üdvére.

Írta: Pecznyík Pál 2012-ben