A test lámpása a szem: Máté. 6, 22.

A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, egész tested sötét lesz” Máté. 6, 22. Isten, csodálatosan alkotta meg, az emberi testet. A test: minden tagja, fontos szerepet tölt be a testben. Ezért a testnek egyik igen fontos tagja, a szem. A szemről, sok mindent tudunk. De a legkevesebbet arról, hogy hálát adjunk érte Alkotójának, Istennek! Mi emberek: legtöbben nem is gondoljuk, hogy látó szemünk, milyen nagy ajándéka Istennek. Láthatjuk szüleinket, szeretteinket, láthatjuk Isten csodálatos szép világát, Vajon eszünkbe jutnak e, vakon született embertársaink? Akiknek nem adatott meg, ez a csodálatos ajándék. Pedig mi, látó emberek, semmivel sem vagyunk különbek, vakon született embertársainknál. Mi is: hozzájuk hasonlóan, kegyelemre szoruló bűnösök vagyunk! Ők: - látás hiányában – egy egész életet, kénytelenek sötétségben eltölteni! Nem láthatják szeretteiket, nem gyönyörködhetnek színes virágokban, nem láthatják, a nyári szélben hullámzó búzakalásztengert, nem gyönyörködhetnek énekes madarak sokszínű tollazatának színpompájában, hegyek, erdők és rónák szépségében. Tengerek hullámzásában, abban a nagy halak játszadozásában. Nem láthatják a fény forrását sem, a Napot. Nem láthatják eső után a ragyogó szivárványt, a légben úszó fodros felhőket. Nem láthatják: derült éjszakákon, a csillaghímes égboltot. És még lehetne sorolni, mi mindent nem láthatnak. Nekünk pedig: látószemű embereknek, mind ez a szépség megadatott, ingyen kegyelemből, Isten ajándékaként. Sajnos, mi legtöbben, természetesnek vesszük, hogy van látó szemünk. Nem tekintjük azt, Isten ajándékának! Ebben az ajándékban, magam is érintett vagyok. Mivel már évek óta, csak a ball szememmel látok. Szoktam is emlegetni néha: ha Isten, csak egy szemmel, alkotta volna meg az embert, akkor én már, senkit és semmit, nem láthatnák. Sem szeretteimet, sem Isten csodálatos szép világát. Milyen csodálatos: a látó és a vak ember létezése is, előre mutat, az örökkévaló fényre és sötétségre! De ezt: csak kevesen veszik észre. Vajon gondolunk-e arra, hogy látó szemünknek, a sebességgel kapcsolatban is szerepe van? Ma már, a sebességet is mérjük. Mérjük az autó sebességét, a repülőgép sebességét, a rakéták sebességét, földünk: Nap körüli száguldó sebességét. A fény sebességét. De mind ezeket felülmúlja, szemünk látó sebessége! Ha derült éjszakán, feltekintünk a csillagos égre, egy pillanat alatt, látjuk a hajnalcsillagot, vagy a tejútrendszert. Nem vagyok csillagász, így nem ismerem, a Föld és a tejút közötti roppant távolságot, kilométerekben. De szemünk látása, egy pillanat alatt meg teszi, ezt a nagy távolságot! Nos, ez is, Isten csodái közé tartozik, csak mi, nem gondolunk vele. Azonban, eddig még nem esett szó, a legfontosabb dologról, arról, hogy látásunkat jóra, vagy rosszra használjuk e! Istennek tetszően, vagy sem. Eszembe jut most, ifjú korom, amikor még magam is, világi életet éltem. Hogyan felejtettem tekintetemet, olyan dolgokon, melyek miatt megszomorodott, mennyei Atyám! Irigykedtem, a nálamnál szebb arcú emberekre, a nálamnál erősebb fizikumú emberekre, mivel vékony, vézna gyerek voltam. Irigykedtem a vagyonosabb, és híresebb emberekre. Szemeim vágya kívánsága, sokszor olyan nézésre csábított, amit most, orcapirulással szégyellek. De akkor még nem tudtam, hogy a mindent látó Isten, távolról figyelte életemet, és látta azt. Itt is sorolhatnám, mi minden rosszra tudja használni az ember, látó szemeit. Isten azonban, nem azért ajándékozott meg minket, látó szemekkel, hogy csak teremtett világában gyönyörködjünk, hogy szemeink kéjes kívánságait kielégítsük, hanem azért, hogy környezetünkben, gyülekezetünkben, tovább adjuk, ránk áradó szeretetét, meglássuk, és segítsük, segítségre szoruló embertársainkat. „Ne csak a magunk javát keressük, hanem a másokét is” Különösen is azokét, akik nem a saját hibájukból kerültek súlyos élethelyzetbe. És segítő, mentő szeretetre van szükségük. A látás szempontjából is, drága példaképünk, az Úr Jézus! Ő, nem csak meglátta a segítségre szoruló nyomorult embert, hanem segített is rajta! Gyógyított vakot, bénát, leprást, halottat támasztott életre! A hívő ember is, szomorúan látja, Jézus nélkül élő, csak önmagával törődő, küszködő embertársát. Akinek eszébe sem jut, hogy két szeme világáért, hálát adjon Istennek. Látását is, mint minden mást, természetesnek veszi. De a legszomorúbb az, hogy van lelki vakság is! Lelki vonatkozásban pedig, minden ember vakon lép be, ebbe az elmúló földi világba! De az Úr Jézus, éppen e miatt, jött le közénk a földre! „Hogy hirdessen a foglyoknak szabadulást, a vakok szemeinek megnyílását” /Lukács. 4, 18./ Lehet élni egy életen át, látó szemekkel és lehet élni, vakon. Döbbenetes azonban, hogy a lelki vakokra, örök sötétség, a kárhozat vár! De a lelki látókra, Isten fényes, dicsőséges országa, Isten közelében! A gyógyító erő pedig, Jézusnál, Jézusban van! Akik hisznek Benne, és megértették, hogy halálos bűneiket, Jézus magára vállalta és véglegesen keresztre szögezte! Azok egyszerre lelki látókká váltak, és már most, az örök élet részesei lettek. És annak a dicsőséges örök országnak polgárai, melynek teljes szépsége és ragyogása, testi haláluk után fog kibontakozni, teljességében. Összegzésül pedig, legyünk hálásak Istennek, szemeink világáért, és legnagyobb kegyelmi ajándékáért, örök életünkért.

Pecznyik Pál