Isten nem kívánja a bűnös ember halálát: Ezékiel. 33, 11.

„Így szól az én Uram, az Úr – hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen” Isten mérhetetlen lélekmentő szeretete sugárzik felénk, bűnös emberek felé, a felolvasott ősrégi próféciából. Ezeket a szavakat, Isten adta Ezékiel próféta szájába. Isten, nem gyönyörködik a bűnös ember halálában és nem kívánja azt. Legtöbb ember, fél a haláltól. Mert az nem jelenti be előre, érkezését. Nem tudják: mikor érkezik, ezért félnek tőle. A halál valóban félelmetes. És csecsemő kortól aggastyán korig, mindenkit, bármikor utolérhet! A temetőkertekben, 1 évestől 100 évesig, minden évszám megtalálható. A halál valóban, idegen tőlünk. De gondolunk-e arra, hogy az nem más, mint Istennel szembeni engedetlenségünk, szomorú következménye? Isten, bizonyára nem örült annak, hogy ellene szegülő bűnös életünkbe, beiktatta a halált! Hiszen Ő, örök életre alkotott minket! Nos, ha erre gondolunk, akkor számunkra a halál nem más, mint egy jótékony személy? Mely lerövidíti földi életünket, néhány évtizedre. Gondoljunk csak bele, ha ez a nyomorult, bűnt kedvelő, fájdalmakkal, és veszekedésekkel, könnyel és gyásszal telített életünk, örökké tartana, akkor mi lenne velünk? Szörnyű még bele gondolni is. Örökké élni, szenvedve, sírva és keseregve. Mivel Isten, beiktatta életünkbe a halált, ezért van halál előtti és halál utáni élet! És bár mind a kettő valóságos, mégis: a legtöbb ember, csak a halál előtti rövid életet tudja elképzelni, és csak azt hiszi el. De Isten, nem nyomorúságra, nem szenvedésre, alkotta meg az embert, és főleg, nem néhány évtizedre, melyet csak elmúló örömök édesítenek meg néha. Isten, örök életre alkotott meg minket, embereket. Olyan örömök és gyönyörök boldog várományosaivá, melyeket parányi értelmünkkel, ma még, fel sem tudunk fogni! Ezért, mind azok, akik csak a halál előtti élet valóságát hiszik el, a halál utáni örökkévaló életet pedig, valótlannak vagy nem létezőnek tekintik, ők, olyan csodálatos és örökkévaló drága ajándékoktól fosztják meg magukat, melyek miatt, a kárhozatban, örökkévaló kínos lelkiismeret furdalásuk lesz. Bár igaz, hogy a halál előtti életről sokkal többet tudunk, mint a halál utániról. A Biblia is, főképpen a halál előtti életről tudósít minket. De mégis, a halál utáni élet valósága is végig vonul, a Biblián! Ha bárcsak rejtve, miként a búvó patak, mely hol a felszínre tör, hol pedig a föld alá búvik. Ez a halál utáni élet, a Jelenések könyvének végén jelenik meg előttünk teljes szépségében. Azt már előbb, taglaltuk, hogy a halál, bűneink szomorú következménye. Azonban Istenünk mérhetetlen emberszeretetére vall, hogy már a Biblia elején ad, csodálatos feloldást, halálos bűneink alól! Szeretett Fiának, Jézus Krisztusnak, a Golgotán: Sátán és halál felett aratott, dicsőséges győzelme által! Hiszen a bűnökre csábító Sátán is, egyik teremtménye Istennek. Ezért, teljes veresége, végérvényes. Még akkor is, ha ma még, próbálja fitogtatni erejét és hatalmát, melyet Isten szűk korlátok közé szorított. Becsapott és elámított követői, rabszolgái, félnek tőle. Bibliánk is úgy ír felőle, mint „ordító oroszlán” felől. Az Úr Jézus azonban, nem csak legyőzte a Sátánt és a halált, a kereszten, hanem a Benne hívő emberek bűnit is, magára vállalta! Hogy „Aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” Bár a tékozló fiú módján, mi is, nagyon messze távolodtunk, mennyei Atyánktól, ám Ő: irántunk való kegyelméből és jóvoltából, adott lehetőséget számunkra, a Hozzá való visszatérésre, Fiának, Jézus Krisztusnak: kereszten végbe ment váltságáért! Urunk, még ma is várja, bűnbánó, és Hozzá visszatérő gyermekeit. Milyen csodálatos nagy kegyelem és szeretet, hogy Isten – bár láthatatlanul – a távolból is, szemmel tart bennünket, bűnre csábult gyermekeit. Ő, nem csak lépéseinket ismeri, hanem még a gondolatainkat is! Ismeri múltunkat, jelenünket és jövőnket! A Biblia tudósítása alapján, „Ő még fejünk hajszálait is számon tartja” Mégis, a legtöbb bántás, szidás és vádolás, azoktól éri Őt, akikről naponta gondoskodik, erőt ad munkáik végzéséhez, védi és óvja őket, olyan vészes helyzetekben, melyekről ők nem is tudnak! És ha már az Ó szövetség idején is, Isten várta a bűnös ember megtérését, hozzá fordulását, mennyivel inkább várja ma, a mi nemzedékünk megtérését, amely már a végidők előszobájában lépeget! Ragadjuk meg hát, Istennek szent Fiában felénk nyújtott lélekmentő kezét, mely átemelhet minket, e múló világból, az örökkévaló új világba! Az Istennel való örök együttlétre, dicsőséges országában. Szomorú, hogy sokan gőgből vagy dacból, ellökik maguktól, a drága lélekmentő kezet! A maguk erejére, értelmére, bölcsességére támaszkodnak. Vallják: nagy kevélyen, nekik nincs szükségük, sem kegyelemre, sem bűnbocsánatra. Nem hiszik el, hogy az eredendő bűn, rájuk is vonatkozik. Bűntelennek, hibátlannak vallják magukat. Isten, bizonyára, szomorúan nézi, büszkeségüket, keményszívűségüket. Mert Ő, már látja: amit ők most még nem láthatnak, hogyan folytatódik majd, örökkévaló kínjuk, szenvedésük, a kárhozatban! „Pedig Isten, nem kívánja a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy bűneiből megtérjen és éljen” Alkotójával, a dicsőség honában örökké!

Írta: Pecznyík Pál 2013-ban