Semmit nem hoztunk be, semmit nem vihetünk ki: I. Timóteus. 6, 7.

Kedves testvéreim: Hallhatatlan lelkünk, mely örökkévaló, Fogantatásunk percétől kezdi felölteni magára, földi testruháját. És születése percében, ebben a – porból való – testruhában, lép be, ebbe a látható, elmúló világba. Tehát, hallhatatlan lelkünk, a láthatatlan világból, belépett a látható világba. Aztán eltölt itt, néhány évtizedet, Isten által meghatározott napokat, éveket, majd, halálunk pillanatában, lelkünk kilép, elmúló szürke testruhájából, itt hagyja azt az enyészetnek, és ismét belép az örökkévalóságba, az időből az időtlenségbe! Nos, ezt a bejövetelt és kimenetelt, könnyen érthetően írja le számunkra a Bibliában, Pál apostol, az első Timóteusi levél, 6-ik fejezetében, a 7-ik versben: „Mert semmit sem hoztunk a világra, és világos, hogy semmit sem vihetünk ki belőle” Tehát, semmi nélkül való vándorok vagy zarándokok vagyunk, ezen az elmúló földön. Azonban, születésünk előtti életünkről, semmit sem tudunk. De elég jól ismerjük, látható világunkat, benne való életünket. Halálunk utáni, örökkévaló életünkről, a Biblia üzenete alapján, ismerünk egy keveset. Isten, vágyat ébreszthet bennünk hit által, a dicsőséges örökkévaló élet után! Miért fontos a hit? Azért, mert csak hit által érthetjük meg, hogy van láthatatlan világ, hiszen ez a látható világ is, abból állt elő! Hinnünk kell ahhoz, hogy megértsük, csak halálunk után bontakozik ki, örökkévaló életünk, az örökkévalóságban! Isten, gondoskodott arról, hogy legyen hazánk, melyben élünk, otthonunk, családunk, élelmünk és ruházatunk. Isten gondoskodott arról is, hogy halálunk után, az örökkévalóságban folytathassuk életünket! Világba való bejövetelünk alkalmával, mi nem választhatjuk meg szüleinket. Van, aki szegény, van, aki módosabb családban látja meg, a napvilágot. Van, aki grófi vagy királyi családban látja meg, ezt az elmúló, világot. De – lelki vonatkozásban – minden ember, nulla pontról indul el a földi vándorúton. Isten azonban, minden embernek ad, drága kegyelmi időt, hogy felkészülhessen, a Vele való örök életre! De ahhoz, teljes életfordulatra van szükség, hogy elnyerhessük az örök életet! Lelki halálból, lelki életre kell eljutnunk. Sajnos, a legtöbb ember, annyira ehhez a múló földi röghöz kötődik, hogy képtelen elhinni: a látható világon kívül, egy láthatatlan örökkévaló világot! Az bizonyos, hogy értelemmel sok mindent felfogunk és meg értünk, ebből a látható világból, de nem mindent? Folyik az állandó kutatás, földön, föld alatt, a világűrben. Ám egy emberöltő kevés ahhoz, hogy ebben a látható világban, mindent megértsünk. Ezért nekünk, földön átvonuló zarándokoknak, sokkal fontosabb volna, hallhatatlan lelkünk jövőjével foglalkoznunk! Hiszen arra, az örökkévalóság világa vár! A Bibliát olvasó és ismerő ember tudja a Bibliából, hogy az örökkévalóságban, 2 birodalom várja, hallhatatlan lelkét. Vagy az üdvösség, vagy a kárhozat birodalma. Ezekről a Biblia, érthető és világos ismeretet ad. De a legtöbb ember, földi javakkal van elfoglalva. Neki több kell, jobb kel annál, amit Isten ad neki. És a földi javakért való törtetés, leköti egész földi életét. Elhiteti magával, hogy csak ez a látható földi élet létezik, és halálával, végleg lezárul. Azonban lehetetlen dolog, egy örökéletű lelket, beleszorítani rövid, néhány évtizedbe! Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy minden embernek, hallhatatlan lelke van, mely soha meg nem semmisül! Életünknek ugyan van kezdete, ám soha nem lesz vége! És aki ezt, nem veszi tudomásul, az majd halála után fog rádöbbenni, hogy milyen végzetes eredménnyel járt, hitetlensége. Mulasztását, már nem tudja helyrehozni. Így, az örökkévaló öröm helyett, örökkévaló fájdalom és kín várja, hallhatatlan lelkét odaát! Tehát, jól gondoljuk meg: „üresen jöttünk a világra, üresen megyünk ki belőle” Kilépéskor, semmit sem vihetünk magunkkal! Ezért boldog ember az, aki múló értéktelen földi kincsek helyett, mennyei maradandó kincseket gyűjt magának. Mert a földi kincsek mind, itt maradnak végleg. De mennyei kincseit, nagy örömmel veheti majd át, Isten dicsőséges örök országában. Ahol a meglepetések sorozata vár mind azokra, akik hittel elfogadták, az Úr Jézus Golgotai váltság áldozatát! Melyet minden emberért mutatott be, a kínkereszten! Bárcsak sokan fogadnák el azt, lelkük üdvére.



Írta: Pecznyík Pál 2012-ben.