Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem királyi trónusához,

  hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor

  segítségre van szükségünk (Zsidók 4,16)

   A Zsidókhoz írt levél címzettjei született zsidók voltak, akik keresztyénekké lettek.  Nagyon jól ismerték az Ószövetséget.  Ezért használt a szerző sok képet Isten Igéjének ama részéből.

   Amikor a "kegyelem trónusáról" beszél akkor az ószövetségi istentisztelet legfontosabb tárgyára gondol: a szövetségládára és ennek aranyfdelére két angyal alakkal.  Ez a szövetség  sátrában a szentek szentjében állt, és Isten jelenlétéről tanuskodott földi népe között.

  Az Isten pedig nem a holtak Istene,hanem  az élőké.

  Mert az Ő számára mindenki él (Luk. 20,38)

   Mindig találkozunk olyan emberekkel, akiknek meggyőződésük, hogy a halál az élet végét jelenti.  Nem hisznek sem a halál utáni életben, sem a feltámadásban.  Nem új ez a nézet.  Abban az időben, amikor az Úr Jézus itt élt, volt egy zsidó szekta, amely ugyancsak ezt e nézetet vallotta: a szadduceusok.

   Egyszer ezek a szadduceusok egy kitalált helyzettel fogós kérdést akartak az Úr Jézusnak föltenni, hogy ezzel a feltámadás tényét neveségessé tegyék.  De Ő válaszában világosan megmagyarázta, hogy van élet a halál után és van feltámadás.  Fejtegetését a fenti szavakkal zárta.  Ez a válasz mindenki számára felettébb komoly.

   A  ti  életetek olyan, mint a pára, amely egy kis ideig látszik,

  aztán eltűnik.  (Jak. 4,1-14.)

   Megfigyelted már valaha a ködöt?  Milyen rövid életű !  A nap elpárologtatja, és nemsokára már nem is létezik.  Ez a mi életünk -- KÖD, amely egy kis idő mulva eltűnik.

   Egy ember a halálos ágyán feküdt.  80 éves és a legutolsó napig mindig egészséges volt.  Sóhajtozva,  nyögve és panaszkodva feküdt ott.   Hirtelen felkiáltott:  "Hiábavalóan éltem.  Mit mondjak Istennek, ha találkozom Vele?"   Ennek az embernek röviddel halála előtt lett nyílvánvalóvá, hogy eltékozolta az életét.  Mennyien hasonlítanak hozzá !

Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba,

 és az ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban;

 Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet

 néked (Máté 6,6)

    Nem.  Senkinek sem  "kell "  imádkoznia.  De szabad, helyesebben:

    " Te, kedves Barátom, imádkozhatsz". 

    Most talán összeráncolod a homlokodat és így válaszolsz: "Nos nem ilyen személyesen kérdeztem." -- Mégis maradnék a válaszomnál, hiszen az imádság mindig személyes beszélgetés Istennel.  Nem közömbös az Ő számára az, aki imádkozik.  Mindenkit személyesen ismer, aki szól hozzá.  hiszen Ő teremtett minket.

   Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom ! 

   Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem,

   mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

    Zsolt. 63,2.

   Akárcsak a zsoltáríró Dávid, mi is "kiszikkadt, kopár, víztelen földön" élünk.  A bennünket körülvevő világ pusztuláshoz hasonlít, ha egy megváltott lélek szellmi igényeiről van szó.  Kívülről nézve ugyan nem látszik kiszikkadtnak.  A világ nagyszerűen szervezett.  Mindenről gondoskodnak:  a külső jólétről, a figyelem eltereléséről, szétszórásáról, a szórakozásról.  A világ programajánlata igen sokrétű, de mindegyikből hiányzik Isten.  Ezért nem szolgálhatja semmi ebből a széleskörű ajánlatból az emberszív valódi igényét a belső békét, a nyugalmat, az örömöt és a boldogságot.

     "Az Úrnak  félelme az élet forrása a halál

     csapdáinak kikerülésére"

      (Péld. 14,27.

    Hiszen neked is az a kívánságod, hogy jól menjen sorod az életben -- vagy nem?   A világban sok mindent feldicsérnek azért, hogy elérjék ezt a célt.  De az eredmény-kilátások csekélyek.

    A Bibliában a 34. zsoltárban jó recept található, amelyet nemcsak a költő Dávid próbált ki eredménnyel.  Azóta is sokan ennek az Istentől ihletett zsoltárnak a tanácsaihoz igazodnak -- és nem csalódtak.

Kedves Testvéreim!

Ki gondolta volna, hogy a manapság oly közkedvelt közösségi oldalakat időben közel kétezer esztendővel megelőzte Isten a maga szerkesztette ismeretségszerző felülettel. Alkalomadtán érdemes lesz elgondolkozni azon, hogy a sokszor szélsőségesen véleményezett számítógép hogyan igazolja technikailag azokat a biblikus, korábban csiszolt elmék által tagadott isteni tulajdonságokat, mint mindenütt való jelenlét, vagy, minden emberre kiterjedő ismeret, stb.

„Uram, akit szeretsz, beteg...”

A betegágy különös hely – betegnek, segítőnek, látogatónak egyaránt. A testet, lelket, hitet próbáló fájdalmak és a szenvedés útján kérdések merülhetnek fel. Elbizonytalanodás, sokszor a tehetetlen harag járja át azokat, akik ebbe a helyzetbe kerülnek. Ki segít? Meddig kell várni? Hogyan lehet végigjárni az utat? Mikor ér véget a fájdalom, és mi ad erőt közben?
Ez a kis füzet a naponkénti beteglátogatások tapasztalataiból született.