"Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok."

(2. Korinthus 13:5.)

Egy kivizsgálatlan tapasztalat értéktelen.

Vannak emberek, akik 50 évesek, de nem éltek 50 évet. Egy évet élnek át 50 alkalommal. Még mindig ugyanazokat a hibákat követik el, mert sosem állnak meg és gondolják végig mi is történt. Sosem állnak meg megkérdezni: "Mi történt ebben az utolsó évben, és mit csinálhatnék másképpen, hogy jobban élhessem az életem?"

A Biblia azt mondja a 2.

   Krisztus  is szenvedett értetek,  és példát hagyott rátok,

  hogy az Ő nyomdokait kövessétek.  (1Pét. 2,21)

   Aki az Úr Jézus hűséges követője szeretne lenni a világban, annak nem könnyű az élete.  A hitetlenek megmosolyogják, kerülik, talán gúnyolják is, sőt gyűlölik.  Olyan keresztyének is vannak, akiket háttérbe szorítanak vagy igazságtalanul bánnak velük, mert a hitetlenek tudják: aligha fognak felháborodni és védekezni.  Röviden szólva: az Úr Jézus tanítványa hitbeli útján mindenféle szenvedést megismer.

HMMM... A MOSTANI TANMESÉNEK NÉHÁNY ELEMÉT BIZTOSAN FELFEDEZTÉTEK MÁR A BIBLIÁBAN. NINCS KÉTSÉGEM, HOGY MEGINT KELL NÉHÁNYOTOKNAK ZSEBKENDŐ!!  MELENGESSE MEG EZ IS A SZÍVETEKET ÉS NE FELEJTSÉTEK EL: A FÁK IS TUDJÁK, HOGY ÉL AZ ÚR! 

Élt egyszer egy dombtetőn három fa. Gyakran beszélgettek, elmondták egymásnak álmaikat, vágyaikat. Az első fa egyszer így szólt:
- Belőlem egy kincsesláda lesz. Megtöltenek majd arannyal, ezüsttel és sok sok drágakővel. Külsőmet is megfaragják, mindenki csodálni fogja szépségemet.

   Az életet Isten Fiában való hitben élem,

   aki szeretett engem, és életét adta értem.

   Gal. 2,20.

   Sok ember magányos.  Szeretet és biztonság után sóvárognak, de nincsenek igaz barátaik.

   Magányosságuknak sokféle oka lehet.  Talán csalódtak az emberekben, és azért elzárkóznak másoktól.  Úgy gondolják, hogy már senkiben sem tudnak bízni.  Az is lehet, hogy önzésük vezetett oda, hogy visszahúzódtak tőlük mások.  Önösségük, esetleg önigazságuk és krizizáló lelkületük taszították el a többieket.   Némelyek saját maguk hibásak abban, hogy egyedül és igazi barát nélkül maradtak.

   Magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk:

   Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak

   velem, és nincs mit enniük.   (Márk 8,1-2)

    Az evangéliumokban sok olyan hely van, amelyek Urunk és Üdvözítőnk együttérzését mutatják a sokféle nyomorúság láttán.

   Egy este például sok beteget hoztak Hozzá.   "Ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket."   Mindegyikkel személyen foglalkozott.  --  Vagy ott volt a leprás, aki fertőző betegsége miatt az emberi társadalmon kívüli életre ítéltetett.

  A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk,

  hogy megtörjük a kenyeret, Pál prédikált.

  ApCsel. 20,7.

   Az Újszövetség írásaiból tudjuk, hogy  "a hét első napja", a vasárnap különleges helyet foglal el a többi napok között.  Ez Urunk feltámadásának napja, az a nagyszerű nap, amely hírdeti, hogy legyőzetett a halál, e világ fejedelme elítéltetett, és mindenki,  aki hisz Jézus Krisztusban, megigazul és az örök élet részesévé lesz.

    A hét első napján történt az, hogy az Úr csatlakozott az Emmaus felé tartó két tanítványhoz, elkísérte őket, és megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat.  Mikor esteledett kérésükre betért hozzájuk, és amikor megtörte a kenyeret, felismertték Őt.  Bár Ő volt a meghívott, úgy cselekdett, mint vendéglátó.   Ugyanannak a napnak estéjén, amikor a tanítványok összegyűltek, Jézus hirtelen közéjük lépett, és köszöntésével megnyugtatta őket:  "BÉKESSÉG  NÉKTEK !" (Luk.

  Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt,

 és ezt mondta nekik:  "Ha valaki énutánam akar jönni,

 tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és

 kövessen engem."   (Márk 8,34)

   Ahhoz, hogy az Úr Jézus igazi tanítványa lehessen valaki, az önmegtagadás elengedhetetlnül szükséges.   Nem nekünk, hanem a Mesternek kell az előtérben és a középpontban állnia.  De ezt könnyebb mondani mint megtenni.  Ezért vannak a keresztyének között olyan kevesen, akik az Úr Jézust valóban követik az önmegtagadás útján.