Istenem, te tanítottál  ifjúkorom óta,

  mindmáig hirdetem csodáidat.

   Zsolt. 71,17.

   A 71. zsoltár szerzője bizonyára idős férfi volt, aki Istennel kapcsolatosan szerzett tapasztalatokat.   Ifjúságától fogva Őreá támaszkodot.   "Te vagy Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta" (5.vers).   De még nem volt a célnál.

Tudta: idős korban is kell menedék a hívőnek.   Ezért mondta:  "Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek !" (3.vers).   És abban a tudatban, hogy testi erői csökkennek, annál erősebben kapaszkodik Istenbe:  "Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, és ne hagyj el !" (9.vers).

    Békességet hagyok néktek: az én békességemet adom nektek;

    de nem úgy adom, ahogyan a világ adja.  Ne nyugtalankodjék

    a ti szívetek, ne is csüggedjen.   (Ján. 14,27)

    Az Úr jézus nemcsak Istennel való megbékélést hozott az övéinek, hanem a  "szív  békességét" is.   Amikor azt mondja  "az én békességemet adom nektek", akkor arra a belső nyugalomra mutat, melyet Ő egész földi életén keresztül élt.   Ez a békesség az Ő Isten iránti rendíthetetlen bizalmából következett, és a Vele való zavartalan közösségből.

Békességet hagyok nektek;  az én békességemet

adom nektek;  de nem úgy adom, ahogyan a világ adja.

Ne nyugtalankodjék a ti szvetek, ne is csüggejen.

  Ján. 14,27.

  Az Úr Jézus ebben az Igében kétféle békességről beszél. 

  "Békességet hagyok nektek"  --  ezzel a lelkiismeret békességét említi.  --  Istennel való viszonyunkat megzavarta bűnös emberi életünknek Isten és az Ő törvényi elleni lázadása.   Nem békesség, hanem megterhelt lelkiismeret és a Bíró igazságos ítéletétől való félelem.  Ilyen minden ember helyzete, aki még nem békült meg Istennel.

    Higgy az  Úr  Jézusban,  és  üdvözülsz.

    ApCsel. 16,31.

    Ahhoz, hogy egy bonyolult kérdést megoldjunk, fontos, hogy helyes oldalról közelítsük meg.  Utána a megoldás egészen egyszerű, másként viszont sohasem találjuk meg azt.

   Egy zsidó törvénytudó tette fel Jézusnak egyszer ezt a kérdést:  "Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?"   Mivel ismerte a törvény követelményeit, így a választ is tudta:  "Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből, és felebarátodat mint magadat."   Azt is felismerte, hogy ezeket a magas követelményeket nem tudta teljesíteni.  De megpróbált e felismerés ellen védekezni.   Az Úr Jézus erre az irgalmas szamaritánusról szóló történetet montda el, és a végén azt ajánlotta neki:   "Menj el, és te is hasonlóképpen cselekedj." -- mihez kezdet az az ember ezzel a válasszal?   Belátta-e, hogy elveszett bűnös, és hogy meg kell adnia magát Istennek?

  A törvény legyen nála (a királynál), és olvassa azt

  az egész életében, hogy megtanulja félni Istenét,

  az Urat;  őrizze meg ennek a törvénynek minden

  Igéjét, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket.

  5Móz. 17,19.

   A bibliaolvasás fontosságát egyetlen hívő keresztyén ember sem tagadja.  A kérdés csak az:  Mire ügyeljek, hogy az olvasás maradandó hasznomra legyen?   Egyfajta választ bizonyára találunk a következő pontokban:

   1.  A mi érdeklődésünkön múlik.  Isten minden erőfeszítést jutalmaz, amit azért teszünk, hogy Igéjét olvassuk és tanulmányozzuk.   "Úgy örülök beszédednek, mint aki nagy zsákmányra lel" (Zsolt.