Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól,

 mert  Te velem vagy.   (Zsolt. 23,4)

  Amikor keresztyén életünkben felmerül egy probléma, leginkább azt kívánnánk, hogy az Úr amilyen  hamar csak lehet, vegye el.  Ő azonban gyakran másképpen cselekszik.  Nem veszi el rögtön a nehézséget, hanem Ő maga jön hozzánk, hogy segítsen nekünk a szükségben.

  Hogyan történt az, amikor Dániel három barátjától azt kívánták, hogy Nabukodonozor aranyszobra előtt boruljanak térdre és hódoljanak neki?

   Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam.

   Nem maradok el tőled, nem hagylak el.

   Józsué 1,5.

    Előttünk az új esztendő.  Egyikünk sem tudja, hogy mit fog hozni. Azt az utat, amelyet Isten gyermekeként járnunk kell, részleteiben nem ismerjük.  Talán nagy várakozással kezdjük az évet.  Talán aggódva nézünk a jövőbe.  Egyet azonban tudhatunk, bármi is jön:  a mi Istenünk ismeri utunkat, és Ő velünk akar lenni.   Bízzunk benne !

   Ennek az évnek a kezdetén engedjük magunkat bátorítani azáltal, amit Isten mondott egykor Józsuénak, amikor ő ama feladat előtt állt, hogy Izráel népét Kánaán földére vezesse.  -- Isten  nem csupán feladatot adott neki, mint ahogyan valamilyen feladata mindnyájunknak van, hanem azt, hogy mellette fog állni:   "Istened veled van mindenütt, ahova mész."   Így akar az Úr velünk is lenni, amikor érte munkálkodunk: nem akar magunkra hagyni.

   Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél  volt,

   és  Isten volt az Ige.   Ő kezdetben az Istennél volt..

   Minden  általa lett, és nélküle  semmi sem lett, ami

   létrejött.  (Ján. 1,1-3)

   Ki ez az Ige, aki öröktől fogva létezik, Istennél van, és maga Isten?   Ő Isten Fia, akiről azt olvassuk a Kolossé levélben, hogy Ő a láthatatlan Isten képe.  A János 1-ben Igének neveztetik, vagyis Ő Isten minden gondolatának a kifejezése, ami Isten.  A Zsidókhoz írt levél 1.

  Istenem, te tanítottál  ifjúkorom óta,

  mindmáig hirdetem csodáidat.

   Zsolt. 71,17.

   A 71. zsoltár szerzője bizonyára idős férfi volt, aki Istennel kapcsolatosan szerzett tapasztalatokat.   Ifjúságától fogva Őreá támaszkodot.   "Te vagy Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta" (5.vers).   De még nem volt a célnál.

Tudta: idős korban is kell menedék a hívőnek.   Ezért mondta:  "Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek !" (3.vers).   És abban a tudatban, hogy testi erői csökkennek, annál erősebben kapaszkodik Istenbe:  "Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, és ne hagyj el !" (9.vers).

   Élteden át tartson erőd.  (Móz. 33,25)

   Ígéretünk van arra, hogy erőt kapunk, mégpedig napjaink minden helyzetének megfelelően.  Isten tartalékolásra nem ad erőt, hanem mindig csak annyit, amennyit nekünk azoknak a körülményeknek megfelelően szükséges, amelyekben élünk.   Ő tudja, hogy ha egyszerre túl sokat adna, akkor ez függetlenné tenne Tőle.  Milyen gyorsan cselekednénk a mottó szerint: Majd én ...!

   Jóságában és irgalmában megőrzi számunkra ajándékait és arra tanít minket, hogy bármely pillanatban mindent Tőle várjunk.  Azt amire szükségünk van meg is kapjuk.