Őt az Isten Úrrá és Krisztussá tette, azt a Jézust,

   akit  ti keresztre  feszítettetek.   (ApCsel. 2,36)

    Isten fia kész volt arra, hogy szolgai formát vegyen fel és valóságos ember legyen.   Ő, aki Isten volt és mindig is Isten maradt, semmivé tette önmagát; megmagyarázhatatlan, de csodálatos titok !  -- Ezt a mély megalázkodást, amelyet önként vállalt az Úr Jézus, az Ószövetségben már bejelentették.  Ézsaiás 53-ban olvassuk az Úr szolgájáról:  "Nem volt neki szép alakja...  Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője."   És amikor ezen a Földön járt, ezt mondta magáról:  "Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon, és adja életét váltságul sokakért" (Mát.

  Üdvözítő Istenünk azt akarja, hogy minden ember

  üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.

  (1Tim. 2,3-4)

   "Ha azt mondjuk, nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg,

   és nincsen meg bennönk az igazság" (1Ján. 1,8)

   "A ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől."

   (Ézs. 59,2)

   "Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt,

   de végül a halálba vezet"  --  "Minden igazságunk olyan,

   mint a szennyes ruha"  (Péld.

   Míg ezeket a szavakat mondta Péter,

   leszállt a Szent Szellem mindazokra,

   akik hallgatták az igét.

   (ApCsel. 10,44)

   Az Apostolok Cselekedetei könyv 10. részében  olvashatjuk Péter apostol azon szavait, amelyeket Kornéliusz római százados házában intézett minden jelenlévőhöz.   Ebben a beszédben felismerhető a Szent Szellem munkájának négy különböző oldala, amelyekről az Úr Jézus személyesen beszélt:

    1.  Emlkeztet mindarra, amit Jézus mondott, és amit a tanítványok annakidején csak részben vagy egyeltalán nem értettek meg.  Ez az evangélium tartalma.  Péter szól az Úr Jézus általi igehirdetésről és az Ő bizonyságtételéről:   "Jézus...  szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert Isten volt Vele."

    2.  Bizonyságot tesz a megdicsőült Krisztusról, mindenekelőtt a Cselekedetek könyvében.  Ezt mondta Péter:  "Isten Őt harmadnapon feltámasztotta, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék."

   3.  Bevezet abba a teljes Igazságba, melyet az Újszövetség levelei tettek nyílvánvalóvá.

 Őt az Isten  Úrrá és Krisztussá tette, azt a Jézust,

 akit ti keresztre feszítettetek.  (ApCsel.2,36)

  Isten Fia kész volt arra, hogy szolgai formát vegyen fel és valóságos ember legyen.  Ő, aki Isten volt, és mindig is Isten maradt, semmivé tette önmagát; megmagyarázhatatlan, de csodálatos titok !

   Ezt a mély megalázkodást, amelyet önként vállalt az Úr Jézus, az Ószövetségben már bejelentették, az Ézsaiás 53-ban olvassuk az Úr Szolgájáról:  "Nem volt neki szép alakja...   Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője."  És amikor ezen a  Földön járt, ezt mondta magáról:  "Az emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon, és adja életét váltságul sokakért" (Mát.

 Istenem ne hagyj el késő vénségemben sem,

 míg csak hírdethetem hatalmadat, nagy tetteidet

 a jövő nemzedéknek.

 (71. zsoltár 18).

  Boldog az, aki bár alig lát, nem jól hall, mégis ezeket a körülményeket arra használja fel, hogy arra figyeljen, amit Isten akar mondani neki, anélkül, hogy a körülötte folyó beszélgetések elterelnék a figyelmét.

   Boldog az, aki idős korban el tudja fogadni azt a távolságot, amely őt az utána jövő nemzedéktől elválasztja.  más időből származik, más életmóddal szembesült.  De továbbadhatja az örömhírt, hogy Isten soha nem változik,  Ő örök.  Ő az atyák és a fiak Istene, Aki minden életkörülmények között ugyanaz marad.

    Én az Atyától jöttem, és  eljöttem a világba;

    de most elhagyom a világot, és az Atyához megyek

    (János 16,28).

     A mai Ige az Úr Jézusnak a tanítványaihoz intézett búcsúszavaiból való.  Fölöttébb fontos kijelentéseket tartalmaz az Ő csodálatos személyiségéről:

    "Én az Atyától jöttem."  Ő Isten örök Fia, Aki annakidején eljött hozzánk emberekhez.

    " ...és eljöttem a világba."  Isten emberré lett, és mint ilyen jött a világba, amikor asszonytól született.  Jövetelének célját az 1Timóteus 1,15-ben találjuk:  "Igaz az a beszéd,  és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse."  De azért meg kellett a kereszten halnia.  Nem kevesebbre volt szükség ahhoz, hogy minket, téged és engem megmentsen.

   Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket,

   ők pedig követnek engem.  Én örök életet adok nekik,

   és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki

   őket az én kezemből .   (Ján.10,27-28)

   Milyen bensőséges a kapcsolat az Úr Jézus, a jó Pásztor és juhai, vagyis a megváltottak között.   Szereti őket, és mérhetetlenül értékesek számára.   Hogyan is lehetne másként, hiszen maga az Atya adta őket Neki !

   Aki juhának számít, az  "hallgat a hangjára".  Hallotta már, amikor Isten az evangéliumon keresztül szólt hozzá, és felelt rá az Úr Jézusba vetett hit által.  Azután juhai minden nap hallják hangját Isten Igéjének olvasásán keresztül, és engedelmeskednek Neki.

   Élteden át tartson erőd.  (Móz. 33,25)

   Ígéretünk van arra, hogy erőt kapunk, mégpedig napjaink minden helyzetének megfelelően.  Isten tartalékolásra nem ad erőt, hanem mindig csak annyit, amennyit nekünk azoknak a körülményeknek megfelelően szükséges, amelyekben élünk.   Ő tudja, hogy ha egyszerre túl sokat adna, akkor ez függetlenné tenne Tőle.  Milyen gyorsan cselekednénk a mottó szerint: Majd én ...!

   Jóságában és irgalmában megőrzi számunkra ajándékait és arra tanít minket, hogy bármely pillanatban mindent Tőle várjunk.  Azt amire szükségünk van meg is kapjuk.