Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban,

    a közösségben, a kenyér megtörésében, és az

    imádkozásban.   ApCsel. 2,42.

    Az első keresztyéneknek jó kezdetük volt a hitéletükben, és az

állahatatoságuk által is kitüntek.   Annak a négy pontnak, amelyekről szó van, hogy kitartóan részt vettek benne, minket is jellemeznie kell.

    Az apostoli tanítás mindennek az alapja.  Ez a tanítás a Szent Szellem vezetésének gyümölcse, mert csak Ő tud a teljes igazságra elvezetni (Ján.

      Aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot,

      és nem megy a világosságra, hogy le ne

      lepleződjenek a cselekedetei.

      Ján. 3,20.

      Minden őszinte ember, aki egy kicsit is ismeri a bensejét, igazat fog adni nekem, ha azt mondom: ott bent a szívben gyakran igen rossz a helyzet.  Ott bujik meg sok rossz és  gonosz gondolat, gyűlölet, irigység és mindenféle indíték bűnös szavakra  és tettekre.  Természetesen senkinek sem engedjük meg, hogy lényünk legmélyére pillantson.  Nem kell arról senkinek tudnia, hogy mi minden megy ott végbe.

   És lett nekik Megtartójuk.  Minden szenvedésüket

   Ő szenvedte.   (Ézs. 63,8-9 - Károli ford.)

   Az Úr Jézus a mi nyomorúságunkat teljesen átérezte, magáévá tette.  Mi emberek csak bizonyos mértékig tudjuk beleélni magunkat egy másik ember helyzetébe, még ha szeretjük is.

   Ezen a földön Jézus emberként, emberek között élt.  Nemcsak azért jött, hogy meghaljon a kereszten (habár jövetelének ez volt a legmagasztosabb célja), hanem azért is, hogy mindenben megkísértessék, akárcsak mi, kivéve a bűnt.  Ezért nem tudott együttérezni gyengeségeinkkel.

   Ezért tehát mi is... állhatatossággal  fussuk meg az

   előttünk  levő pályát.  Nézzünk fel Jézusra, a hit

   szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő

   öröm helyett -- a gyalázattal nem törődve -- vállalta

   a keresztet   (Zsidók 12,1-2)

    Amikor a János 3,16-ban azt olvassuk Istenről, hogy egyszülött Fiát adta az ember iránti szeretetből, ez azt jelenti: emberként adta Őt erre a földre és a keresztre.  Az Úr Jézus emberként jött a világba, hogy a bűnös emberek megmentéséért meghaljon.  És az élete?  Jelentéktelen volt?   Ó, nem !   Van néhány pont amely kiemeli életének fontosságát:

   1.  Isten Fia, aki valóságos, de bűntelen emberré lett, kinyilatkoztatta a láthatalan Istent.  Mondhatta tanítványainak:  "Aki engem látott, az látta az Atyát"  (Ján.14,9).

   Az első könyvet arról írtam, Teofilusom,

   amit Jézus tett és tanított kezdettől

    ApCsel. 1,1.

  Miután Lukács evangéliumi tudósításában már ismertette barátjával, Teofilussal az Úr Jézus életét, még egyszer megemlíti ezt az  Apostolok cselekedeteiről írott könyv elején.  Elmondja, hogy az Úr Jézusnál a  "cselekvés" megelőzi a  "tanítást."  Itt olyan fontos alapigazságot tanulunk, amely minden újjászületett keresztyénre vonatkozik.

   Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester,

   alapot vetettem,  de más épít rá.  Vigyázzon azonban mindenki,

   hogyan  épít rá.  Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, 

   aki  a  Jézus Krisztus.  (1Kor. 3,10-11)

   Egyetlen építtető sem engedné meg, hogy a házát alap nélkül készítsék.  Ki akarná sok pénzét homokba fektetni?  A polgári életben ez a napnál világosabb.  De ha az örök élet épületéről van szó, akkor sokaknak gondot okoz ennek az elfogadása.   A kísérletezést sokkal érdekfeszítőbbnek tartják, mint alávetni magukat  "merev normáknak."   Nem látják -- vagy nem akarják látni --, hogy milyen veszélyes ez.