Piros még a lámpa.

Most ne, ne még, Uram!

Akkor vigyél, ha

Sárgáról zöldre vált,

Akkor hadd fejezzem be

Földi utam!

Most még nehéz,

Hisz vonz az élet:

Tavasz van, s éltem

Nyara vár.

Add, hogy ne tilosban

Járjak s éljek:

és hogy mindig tudjam,

Hol a határ!

Dobban a szívem, piros a lámpa,

De már nemsoká' sárgára vált.

Jobban kell figyelnem az Úrra

S észrevennem mások jaját-baját!

Segíteni ott, aholmég lehet,

Vígasztalni a rászorulót,

Bekötni a sebet, mi fájt,

S megbékíteni a szenvedőt!

Olyan jó élni Isten műhelyében,

Ott formáltatni hűséges kezében

kemény vésővel,döngő kalapáccsal,

szerető, szelíd, szent símogatással

Látni, hogy íme, szobrok száza készül,

néhány vonással naponta egészül.

A Mester keze percre sem pihen meg.

Eszközei munkálnak, nem pihennek.

Tudni, hogy kemény, órmótlan kő voltam,

akaratjára soha nem hajoltam

dacos énemről lepattant a véső.

És hálát adni, hogy  még most se késő.

Csodálni Őt, mint szeretve fárad,

amint  nem  sajnál drága életárat

odaadni értem, és odaadni másért:

Egy megtörésért, hozzáfordulásért.

Advent idején

Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.



Most visszarepülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra…
látom, amint kályha mellett
nagyanyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfateát tölt poharamba-
„Idd meg! Nem fogsz fázni majd!”
Átmelegedett testem, valóban
s én azt hittem a tea tette azt.

 Szél Terézia  TEDD A JÓT

 TEDD   A    JÓT!  

Amit  ma megtehetsz

addig, tedd a jót!

Ma még tiéd körülötted minden

kérj, és megkapod

tedd, a jót!

Ma még segíthetsz, bajba

jutott ember társaidon,

tedd a jót!

Tedd mindazt, amit reád

bíztak, de  ne tedd magadtól,

abból semmi jó nem

származhat.

Tedd úgy, hogy jó legyen

de te ezt honnan tudhatod?

Onnan, hogy Ő már megsegített,

Amikor eltervezte, hogy a földre

lejön